A fiatal zenészekből álló kőbányai Depresszió együttest sokan a Tankcsapda egyik legméltóbb utódjaként emlegetik. Első komoly felállásuk 1999 végén jött össze, ekkor csatlakozott a három alapító taghoz, a gitáros-énekes Halász Ferenchez, a basszista Reichert Rolandhoz és a dobos Nagy Dávidhoz egy újabb gitáros, Hartmann Ádám.
Klubkoncertek és fesztiválfellépések után, 2000 nyarán rögzítették a Tiszta erőből című bemutatkozó lemezt, mely az év novemberében a Nephilim Records gondozásában meg is jelent. A Bikini stúdiójában felvett anyag még nem volt hibák nélkül való, mégis szép sikereket hozott a négy zenésznek. A következő másfél-két év egyre több előzenekari posztot, egyre több turnét eredményezett (a Tankcsapda ezen ügyekben is mentorszerepet töltött be), s 2002 végén az Edge Records kiadványaként megjelenhetett a Depresszió második stúdiólemeze, az Amíg tart. A stúdiómunkálatok közben csere történt a basszusgitárosi poszton (Kovács Zoltán az új tag, a lemez címadó dalában azonban még Reichert játszik), ám a kitűnő minőségű felvételeken ebből semmi sem érződik, hangszeres tudás tekintetében mindegyik tag profi benyomását kelti. Ha valamibe, akkor a zenekar nevébe lehetne belekötni, a Depresszió zenéje ugyanis nem sarkall befelé fordulásra, ráadásul a fiúk ars poeticája sem erről szól: "Igazából a legkevésbé sem vagyunk depressziósak, sőt az a filozófiánk, hogy igyekezzünk minél jobban kiélvezni az életet, amíg tart, mert utána már késő lesz." A darkos zenei elemek is csak a hátsó rétegekben tűnnek elő, alapvetően a tankcsapdás rock'n'roll keveredik a modern (de nem nu) metál elemeivel, pöpec dalokban, prozódiailag és tartalmilag egyaránt rendben lévő szövegekkel.